Három együtt lakó barát keres egy negyediket, aki hozzájuk költözne, csökkentendő a lakhatás költségeit. Az új ember azonban a beköltözés után íziben el is huny, bőröndjében tetemes összeget hagyományozva újdonsült lakótársaira. A jó barátokat kétségek gyötrik a megteendő lépésekkel kapcsolatban, hiszen azt sem tudják, ki volt a megboldogult, milyen úton-módon szerezte a kisebb vagyont, ki tud arról, hogy hozzájuk költözött, és így tovább. Végül a lány és a két fiú úgy döntenek, hogy lesz ami lesz, a pénzt megtartják, a friss halottat pedig a közeli erdőben elföldelik. Kegyetlen munkájuk közben egyikük folyamatosan a sír nem megfelelő mélysége miatt aggodalmaskodik, később kiderül, nem is annyira alaptalanul.
Nos ennyi a rövid történet.
Ami miatt felettébb izgalmassá válik a film, az a szocializációs és pszichológiai kérdések körüljárása. A három életben maradt ember igazán jó barátok voltak, élték mindennapi megszokott életüket, ám a hírtelen jött, nem egészen becsületes úton szerzett közös gazdagság, valamint a közös titok súlyos terhe megváltoztatja életüket. A rendező ügyesen boncolgatja az ismeretlen helyzet szülte problémák pszichológiai jellemzőit, valamint igen komoly hangsúlyt fektet az emberi természet kiismerhetetlen reakcióinak bemutatására, gyarlóságának pellengérre állítására. A képek is a zárt közösség kiúttalanságát hivatottak ábrázolni.
Hosszan nézegetvén az elénk táruló látványvilágot, egyre inkább elhatalmasodik rajtunk a klausztrofóbia érzése, s egyre inkább áhítjuk, hogy valahogy, bárhogy, oldódjon a kialakult nyomasztó állapot. A hősök lelkében egyre inkább teret nyerő gyanakvás, bizalmatlanság szinte elviselhetetlen kommunikációs képtelenséget idéz elő a régi barátokban, megkeserítve mindennapi életüket, kétségbe vonva személyiségük létjogosultságát az adott szituációban. Semmi sem végleges, hőseink újabb és újabb kegyetlen köröket rónak az ésszerűtlenség asztala körül, mígnem teljesen elveszítik egyéniségüket, s mintegy áldozataivá válnak önnön hülyeségüknek. A film megtekintése után boldogabbak nem, bölcsebbek talán lehetünk.
