Frances Farmer tizenhat évesen olyan iskolai házi esszét írt, amiben tagadta Isten létezését. Noha a helyi versenyt megnyerte - és senki sem vitatta tehetségét -, óriási botrányt kavart. 1929-ben, Seattle-ben elátkozták, kitagadták, mélységesen felháborodtak vérlázító gondolatain és viselkedésén. Ez a középiskolai fiaskó akár későbbi sorsának előrevetüléseként is felfogható, hiszen Frances mindig szabadgondolkodó volt, egy olyan lány, aki nemigen törődött mások véleményével, vagy az előírt szabályokkal.
A '30-as években vált mozisztárrá, amikor is néhány színpadi siker után Hollywoodba költözött, hogy a Paramountnál kezdjen karriert építeni. Soha nem akart igazi filmszínésznő lenni, inkább a Broadway deszkáira szeretett volna beugrót kapni az álomvárostól. Így is viselkedett, mint aki csak átutazóban van, nem törődött a hollywoodi etikettel, sem a stúdiórendszerek farkastörvényeivel. Egy híres filmsztárrá avanzsált színésznőnek azonban kötelességei vannak a stúdió felé, és amikor Frances ki akart lépni, nagyon kínos következményekkel találta szemben magát…
Farmer egy idő után mindenütt falakba ütközött, a magánéletben és a szakmájában egyaránt, s hamarosan önpusztításba kezdett: alkohol, botrányok, idegösszeomlás, majd elmegyógyintézet. És itt következett aztán az igazi pokol…
Graeme Clifford életrajzi filmje egy gyönyörű és tehetséges színésznő különleges portréja. A címszerepben Jessica Lange jutalomjátékát csodálhatjuk. (Ő és Sam Shepard egyébként ezen a forgatáson szerettek egymásba…)
Ha Frances Farmer hollywoodi sikerfilmjeire nem is, de szomorú életére mindenképpen emlékezni fogunk. Paradox helyzet ez, hiszen az ilyen hírnév ellen küzdött egész életében…
