Japánban járunk, a XVI. század vége felé. Az országot polgárháború marcangolja, az egymással marakodó hadurak Kyotót, a birodalom feletti uralkodás szimbólumát ostromolják. A három legnagyobb hadúr Shingen, Nobunaga és Ijasu; az utóbbi kettő szövetséget köt az öreg Shingen ellen, aki a Takeda-klán harcosaival a háta mögött túlságosan megerősödött. Kyotó ostroma alatt rálőnek Shingenre, aki halálos sebet kap, ám mielőtt lehunyná szemét, megparancsolja hűbéreseinek, hogy három évre ültessék a helyére az addig titokban tartott hasonmását. Kagemusha egyszerű tolvaj volt, akit csak az mentett meg a haláltól, hogy Shingen egyik szamurája még időben felfedezte és meglátta a hasonlóságban rejlő lehetőségeket. Shingen fivére, Nobukadu a többi hűbérúrral az oldalán teljes titokban felkészíti a vonakodó tolvajt, aki eleinte döcögő léptekkel, majd egyre magabiztosabban igyekszik a néhai hadúr nyomdokába lépni. Bár az ellenfelek folyamatosan gyanakszanak, kémeik dacára sem sikerül egyértelmű bizonyítékot találniuk arra, hogy Shingen vezeti-e még a Takeda-klánt vagy csak egy hasonmás. A három év alatt azonban Kagemusha lassan egyesülni kezd a halott vezér szellemével.
Nagyszabású, minden mozzanatában gazdag Kuroszava alkotás ez, melyet a direktor több éves előkészület után, a japán filmipartól való hosszas távollétét követően készített. A finanszírozó Toho stúdió egy ponton ki is fogyott a lenyűgöző tömegjelenetekkel és remek kosztümökkel tűzdelt epikus dráma költségvetéséből, szerencsére Coppola és Lucas még időben Kuroszava segítségére sietett. Rávették az akkor még a Star Wars sikerétől duzzadó 20th Century Foxot, hogy a nemzetközi forgalmazási jogokért cserébe szálljon be az Árnyéklovas finanszírozásába. A pazar külső ellenére azonban a rendező korábbi műveihez mérhető mélységeket is érint, több olyan eszmei mondanivalóval, melyek nemcsak a japán kultúrában, hanem a világon bárhol örök érvénnyel bírnak.
