Catwoman 2004. szeptember 10. | 11:09 A Macskanő iszonyatos hasalása után kijelenthetjük, hogy a filmből készült játék PC
verziója mindössze térdre esett. Nem mondható, hogy az Electronic Arts fejlesztői nagy hibát követtek volna el, (azt amúgy is ritkán szoktak) ám az kétségtelen, hogy az idomos hölgy platformos szökdécselései óhatatlanul is egy bizonyos perzsa herceget juttatnak eszünkbe.
Ha megfigyeljük azokat a játékokat, melyeknek alapjait egy-egy nagy mozifilm képezi, két kategóriát állíthatunk fel: az egyik az, amelyik a film bemutatójához képest megkésve érkezik, a másik pedig az amelyik a film bemutatójával egyidőben. Az előbbi kategória esetében esetenként hosszabb lehet a fejlesztése fordított idő, ám még így is előfordul a férc. Az utóbbi esetben a szorító határidő legtöbbször elkapkodott, összecsapott munkát eredeményez - mint azt a Spider-man esetében láthattuk. Jelen vizsgálódásunk tárgya is bár ez utóbbi kategóriába tartozik, annyira mégsem sikerült rosszul mint azt a hálószövő kisiklott kalandja után feltételezhetnénk.
A sztori egy az egyben a film cselekményét követi: miután Patience Phillips, a szende reklámgrafikus véletlenül leleplezi főnöke kozmetikai cégének sötét üzlemeit, eltétetik láb alól. A vízbefúlt hölgyet egy ritka egyiptomi macska, Midnight hozza vissza az életbe, átadva magából néhány különleges képességet. Ezután az önbizalommal és macskaügyességgel felruházott Patience szexi álruhájában a gyilkosok nyomába ered. A játék szempontjából a nyomozás persze kimerül a lineárisan nehezedő platform-akrobatikában és a rosszfiúk agyabugyálásában. Hét különböző, a filmből ismerős helyszínen kell helytállnunk. Ezek között találunk szűk sikátorokat, sivár hátsó udvarokat, ékszerboltot, roncstelepet és természetesen a kozmetikai cég gyárkomplexumát. Az egyforma képességgekkel rendelkező rendőrök, biztonsági őrök és rosszfiúk eltángálása egy idő után kicsit unalmas lesz, de a fejlesztők igyekztek bedobni néha-néha egy keményebb főellenséget is. Itt jegyezném meg, hogy a Macskanő - a képregényekhez hasonlóan - nem gyilkos, tehát ellenfeleinek nem töri el a nyakát és karmaival nem kaparja ki a szemüket. Ezt a játékban úgy kivitelezték, hogy ha jól trükközünk, célpontjainkat egy kukába, egy ládába vagy valami hasonló tégelybe precízen elhelyezhetjük. A másik opció az, hogy addig tornáztatjuk őket, míg be nem gyulladnak, ezt pedig sárga színű aura fényük jelzi. Ekkor még néhány határozott ütés bevitele után máris menekülőre fogják.
A játék legnagyobb kihívása a pályákon való továbbhaladás lehetőségeinek felderítésében, majd az ezen való végighaladásban rejlik. Ezekhez gyakran különleges akrobatikus képességeink teljes kihasználása szükségeltetik, tehát az irányítófelület részletes ismerete nem hátrány. A pályák kidolgozása még a legrosszabb esetben is átlagosnak mondható, ám az összkép inkább a jó felé hajlik. Különösen megnyugtató megoldás, hogy egy-egy hosszabb mászós szakasz után előforduló rontás esetén, nem kell a teljes szakaszt újra végig másznunk, hanem egy közelebbi pontról léphetünk be újra. Ez azért üdvös különösen, mert pályaközbeni mentésre nincs lehetőség. Természetesen a játék előrehaladtával ezek a rontható szakaszok egyre hosszabbak és egyre nagyobb kerülővel lehet visszajutni hozzájuk, de addigra azért már sikerül valamennyi rutinra szert tennünk.
Különleges macskalátásunk többször is segít a tájékozódásban, a szétszórt bónusz objektumok felderítésében, és Midnight cica nyomainak a követésében. Sajnos a játék már nem ilyen kegyes a játékossal. Míg Macskanőnk remekül tájékozódik, velünk néha gonosz tréfát űz az automatikus kamerakövetős rendszer. Mivel harmadikszemélyű játékról beszélünk, óhatatlanul is a Tomb Raiderrel húzok párhuzamot. Ám míg ott a kamera készségesen követte Lara Croft hátsó felét, itt a filmesebb hatás kedvéért a kamera folyton helyezkedik, mozgolódik és néha nem a legszerencsésebb perpektívában állapodik meg. A legnagyobb hiba azonban mégis az, hogy a nézetváltással az irányító gombok szerepei is változnak. Ha jobbról látjuk hősnőnket, a jobb gombbal halad előre, ám ha a kamera hirtelen a háta mögő szökken, akkor a további egyenes haladást biztosítandó gyorsan az előre gombra kell váltanunk. Ha egy kicsit is késünk, akkor az új perspektíva szerint mi hirtelen jobbra fordultunk és ezzel lehet hogy leesünk egy gyalogjáróról. Sajnos ez a hiba ott csúcsosodik ki, ha a kamera nem oldalról, szemből vagy hátulról mutatja cicánkat, hanem mondjuk féloldalt hátulról. Ekkor egyszerre két iránygomb lenyomásával tudunk egyenesen előrehaladni. Ha ez a pont épp egy platfrom széléről való elugrás elé esik, a helyzet még sötétebb. Mivel egy ilyen műveletet igen nehéz billentyűzeten végrehajtani, ajánlott a kontroller használata.
Nos a játék grafikájára egy rossz szó sem eshet. A sivár urbánus környezet részletei (kopott aszfalt, tűzfalak, tócsák, galambok, rozsdás vasszerelékek, szemetes konténerek) remek hangulatot teremtenek, amit szexi cicalányunk mozgásának folyékony animációja tesz még teljesebbé. Külön hab a tortán, hogy Halle Berry maga kölcsönözte játékbeli alteregójának a hangját, ám Sharon Stone is felismerhető a Hedare kozmetikai cég reklámplakátjain. Egy szó mint száz, az Electronic Arts fejlesztői egy ügyesebb, hosszabb és jobban irányítható játékot is letehettek volna az asztalra - ha marad rá idejük.
