Az év egyik legjobban várt filmje, és semmi kétség, az év egyik legkülönlegesebb filmje lesz. Quentin Tarantino három éve rendezett utoljára, ám idén január óta újra forgat: a Django Unchained (munkacím) (hazai bemutató: 2013. január) csapata Kaliforniában kezdett dolgozni, onnan Wyomingba majd New Orleansba költözött: a mindig új meglepetést okozó mester ugyanis westernt készít, bár ő inkább úgy nevezi új filmjét: southern, hiszen az amerikai dél mélyén játszódik nem sokkal a polgárháború előtt.
A stáb rövid időre megszakította a munkát, hogy a mexikói Cancúnban megmutassák magukat az újságíróknak, és ebből az alkalomból az eddig titokban tartott történetet is nyilvánosságra hozták: a főhős egy felszabadított rabszolga lesz (őt alakítja Jamie Foxx), akit egy német fejvadász (Christoph Waltz) kiképez a közelharcra, hogy megkereshesse és kiszabadíthassa feleségét (Kerry Washington) egy gonosz ültetvényes (Leonardo DiCaprio) fogságából. Tarantino híres ravasz szereposztási ötleteiről: ő élesztette fel John Travolta karrierjét, ő fedezte fel újra Pam Grier-t, és most is kamera elé szólított néhány rég nem látott veteránt: Don Johnson egy szomszédos ültetvényest, Kurt Russell a rabszolgák harci kiképzőjét játssza.
Tarantino különleges filmes tudása, hogy nála a rendkívüli egyedi hang nem zárja ki a régi műfajok nagy tiszteletét: már a film címe is tisztelgés egy ’66-os Sergio Corbucci-féle spagetti western előtt. Hogy munkatársainak kedvet csináljon a zsánerhez, Tarantino a wyomingi forgatás idejére kibérelt egy helyi mozit Jackson Hole-ban – sok klasszikus western színhelyén – és minden nap levetített nekik egyet a saját gyűjteményéből származó westernek és szamurájfilmek közül.